Hát rögtön elbőgöm magam.


Küldök neked zsepit
Az nem győzné Lavórba ..

Hát rögtön elbőgöm magam.


Küldök neked zsepit

Hát rögtön elbőgöm magam.

Érintés című mai topik szerzőjének válaszom:
Anna - ezt írtad:
-Ha megérintjük egy másik ember karját, ezzel köszönetet fejezünk ki.
-Ha valakit csak futólag érintünk meg, szeretnénk felkelteni a figyelmét, hogy megszólíthassuk, vagy nyomatékot adjunk az éppen az elhangzó szavaknak.
-Ha karunkat valakinek a vállára tesszük, ezzel segítő szándékunkat közöljük.
-Ha átkaroljuk a vállát, az már bizalmas gesztus, és annyit tesz: ez az ember hozzám tartozik.
... én ezeket az érintéseket lélekben 16 hónapon keresztül éreztem Tőle... ezért nem értem, hogy miért ment el? - és miért így? - magyarázat nélkül...

... lesznek olyanok akik olvasás után csak legyintenek, lesznek olyanok akik kinevetnek, lesznek olyanok akik sajnálnak... esetleg megértenek, lesznek olyanok kik együtt sírnak velem - DE!!! senki nem lesz közömbös...
magamnak írom ezt a topikot - miért?... azért mert én az az ember vagyok aki nagyon érzékeny, de ha kiírom magamból amire éppen gondolok - megkönnyebbülök...

itt a netrandin ezelőtt 16 hónappal megismertem egy lányt... soha nem hittem, hogy szerelmes lehetek egy nálam fele idősbe...
BELESZERETTEM - hihetetlen, de hatalmas kisugárzása volt ennek a lánynak... még nem találkoztam olyan emberrel aki ekkora hatással lett volna rám - és most nem mint NŐ-re gondolok...
Hatalmas műveltség, lexikális tudás a fejében... az emberi vetületekre érzékenyen reagáló SZÍV... viszonzást nem váró hatalmas segítőkészség a másik ember problémája iránt... és hihetetlen lelki békével rendelkező emberről beszélek...
Az IQ mellett rendelkezett az EQ-val is... igen a beleérző képességgel amit sok embernél hiányolok - (bár itt ezen az oldalon újból találkoztam egy pár ilyen emberrel)
Ne ijedjetek meg!!! - nem a szerelmi életemmel akarlak traktálni benneteket... csak egy rövid történetet szeretnék megosztani veletek - amire nem találok magyarázatot, nem értem, hogy mi - miért következet be...

... Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvéről beszélgettünk...
... ''munkádból kifolyólag ismered ezt a könyvet - olvastam én is de nem értem - miről szól ez a mese??? - kérdeztem - nekem kusza-zavarosnak tűnnek azt ott megfogalmazott gondolatok ... azt mondtad: - ez a mese azért csodálatos mert minden embernek más-más üzenetet hordoz... mindenki azt olvashatja ki belőle, amit szeretne ... majd, egy felhozott példáról kezdtünk el beszélgetni... amikor is a kis róka azt mondja a hercegnek, hogy a megszelídített állatokért felelősséggel tartozunk - őket többet magukra nem hagyhatjuk...
Aztán úgy hozta az élet, hogy majd nem elveszítettem kis tanyámat a bankok miatt... azt hittem hogy a sok barát, ismerős majd segít nekem... de kiderült hogy a bajban kevés az az ember ki valóban komolyan gondolja a barátságot - TE... sok-sok száz kilométerről is az elsők között voltál, akik segítő kezet nyújtottak nekem... viszonzást nem várva...
ÉS AKKOR - újból előkerült Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyve - és én megkérdeztem tőled - ERRE IS IGAZ AKKOR MOST - ha segítünk valakinek akkor nem engedjük el váratlanul a kezét, nem hagyjuk magára többet??? - azt mondtad: IGEN...!!!
... és 16 hónap után, váratlanul, minden előjel nélkül küldtél egy kurta sort: ''szeretnék elköszöni tőled végleg'' - ennyi és nem több állt a levélben - ekkor már a hatalmas (több ezer kilométer) távolság miatt - megbeszéltük, hogy csak barátság...
... mi történt? kérdem magamtól - és nem találok magyarázatot...
Most már ebben a mesében sem hiszek - barátság??? na fene! - mi az? - létezik ilyen? - NEM!!! nem létezik - megmutatta az élet...

Puskin: mindennek vége...

Mindennek vége, köztünk nincs kapocs...
utoljára átölelem a térded,
a vád s panasz keserűsége éget.
Mindennek vége - hallom hangod.
Magam megcsalni többé nem fogom,
nem gyötör majd téged örök keservem,
elmúlt, meglehet, én is elfelejtem -
nem való nekem szerelem, tudom.
TE fiatal vagy: gazdag, szép a lelked,
téged szeretni fognak még sokan...

nem tudtam már elküldeni neked ezt a verset...
most már eltelt két hét... kezd a nyughatatlan fájó lelkem megbékélni... talán... hogy ki is írhattam magamból - ez is segítségemre lesz...
ez az írás, egy fiatal Kanadai lányról szól, kit itt ismertem meg ezen az oldalon - és 16 hónap örömet, boldogságot kaptam tőle - még ha virtuálisan is... talán ezt hívják úgy, hogy verbális simogatás a léleknek

... lesznek olyanok akik olvasás után csak legyintenek, lesznek olyanok akik kinevetnek, lesznek olyanok akik sajnálnak... esetleg megértenek, lesznek olyanok kik együtt sírnak velem - DE!!! senki nem lesz közömbös...
magamnak írom ezt a topikot - miért?... azért mert én az az ember vagyok aki nagyon érzékeny, de ha kiírom magamból amire éppen gondolok - megkönnyebbülök...

itt a netrandin ezelőtt 16 hónappal megismertem egy lányt... soha nem hittem, hogy szerelmes lehetek egy nálam fele idősbe...
BELESZERETTEM - hihetetlen, de hatalmas kisugárzása volt ennek a lánynak... még nem találkoztam olyan emberrel aki ekkora hatással lett volna rám - és most nem mint NŐ-re gondolok...
Hatalmas műveltség, lexikális tudás a fejében... az emberi vetületekre érzékenyen reagáló SZÍV... viszonzást nem váró hatalmas segítőkészség a másik ember problémája iránt... és hihetetlen lelki békével rendelkező emberről beszélek...
Az IQ mellett rendelkezett az EQ-val is... igen a beleérző képességgel amit sok embernél hiányolok - (bár itt ezen az oldalon újból találkoztam egy pár ilyen emberrel)
Ne ijedjetek meg!!! - nem a szerelmi életemmel akarlak traktálni benneteket... csak egy rövid történetet szeretnék megosztani veletek - amire nem találok magyarázatot, nem értem, hogy mi - miért következet be...

... Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvéről beszélgettünk...
... ''munkádból kifolyólag ismered ezt a könyvet - olvastam én is de nem értem - miről szól ez a mese??? - kérdeztem - nekem kusza-zavarosnak tűnnek azt ott megfogalmazott gondolatok ... azt mondtad: - ez a mese azért csodálatos mert minden embernek más-más üzenetet hordoz... mindenki azt olvashatja ki belőle, amit szeretne ... majd, egy felhozott példáról kezdtünk el beszélgetni... amikor is a kis róka azt mondja a hercegnek, hogy a megszelídített állatokért felelősséggel tartozunk - őket többet magukra nem hagyhatjuk...
Aztán úgy hozta az élet, hogy majd nem elveszítettem kis tanyámat a bankok miatt... azt hittem hogy a sok barát, ismerős majd segít nekem... de kiderült hogy a bajban kevés az az ember ki valóban komolyan gondolja a barátságot - TE... sok-sok száz kilométerről is az elsők között voltál, akik segítő kezet nyújtottak nekem... viszonzást nem várva...
ÉS AKKOR - újból előkerült Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyve - és én megkérdeztem tőled - ERRE IS IGAZ AKKOR MOST - ha segítünk valakinek akkor nem engedjük el váratlanul a kezét, nem hagyjuk magára többet??? - azt mondtad: IGEN...!!!
... és 16 hónap után, váratlanul, minden előjel nélkül küldtél egy kurta sort: ''szeretnék elköszöni tőled végleg'' - ennyi és nem több állt a levélben - ekkor már a hatalmas (több ezer kilométer) távolság miatt - megbeszéltük, hogy csak barátság...
... mi történt? kérdem magamtól - és nem találok magyarázatot...
Most már ebben a mesében sem hiszek - barátság??? na fene! - mi az? - létezik ilyen? - NEM!!! nem létezik - megmutatta az élet...

Puskin: mindennek vége...

Mindennek vége, köztünk nincs kapocs...
utoljára átölelem a térded,
a vád s panasz keserűsége éget.
Mindennek vége - hallom hangod.
Magam megcsalni többé nem fogom,
nem gyötör majd téged örök keservem,
elmúlt, meglehet, én is elfelejtem -
nem való nekem szerelem, tudom.
TE fiatal vagy: gazdag, szép a lelked,
téged szeretni fognak még sokan...

nem tudtam már elküldeni neked ezt a verset...
most már eltelt két hét... kezd a nyughatatlan fájó lelkem megbékélni... talán... hogy ki is írhattam magamból - ez is segítségemre lesz...
ez az írás, egy fiatal Kanadai lányról szól, kit itt ismertem meg ezen az oldalon - és 16 hónap örömet, boldogságot kaptam tőle - még ha virtuálisan is... talán ezt hívják úgy, hogy verbális simogatás a léleknek

őszintén együtt érzek veled .. de ilyen az élet ... idő minden sebet begyógyít vagy csak enyhít a fájdalmadon ..

... lesznek olyanok akik olvasás után csak legyintenek, lesznek olyanok akik kinevetnek, lesznek olyanok akik sajnálnak... esetleg megértenek, lesznek olyanok kik együtt sírnak velem - DE!!! senki nem lesz közömbös...
magamnak írom ezt a topikot - miért?... azért mert én az az ember vagyok aki nagyon érzékeny, de ha kiírom magamból amire éppen gondolok - megkönnyebbülök...

itt a netrandin ezelőtt 16 hónappal megismertem egy lányt... soha nem hittem, hogy szerelmes lehetek egy nálam fele idősbe...
BELESZERETTEM - hihetetlen, de hatalmas kisugárzása volt ennek a lánynak... még nem találkoztam olyan emberrel aki ekkora hatással lett volna rám - és most nem mint NŐ-re gondolok...
Hatalmas műveltség, lexikális tudás a fejében... az emberi vetületekre érzékenyen reagáló SZÍV... viszonzást nem váró hatalmas segítőkészség a másik ember problémája iránt... és hihetetlen lelki békével rendelkező emberről beszélek...
Az IQ mellett rendelkezett az EQ-val is... igen a beleérző képességgel amit sok embernél hiányolok - (bár itt ezen az oldalon újból találkoztam egy pár ilyen emberrel)
Ne ijedjetek meg!!! - nem a szerelmi életemmel akarlak traktálni benneteket... csak egy rövid történetet szeretnék megosztani veletek - amire nem találok magyarázatot, nem értem, hogy mi - miért következet be...

... Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvéről beszélgettünk...
... ''munkádból kifolyólag ismered ezt a könyvet - olvastam én is de nem értem - miről szól ez a mese??? - kérdeztem - nekem kusza-zavarosnak tűnnek azt ott megfogalmazott gondolatok ... azt mondtad: - ez a mese azért csodálatos mert minden embernek más-más üzenetet hordoz... mindenki azt olvashatja ki belőle, amit szeretne ... majd, egy felhozott példáról kezdtünk el beszélgetni... amikor is a kis róka azt mondja a hercegnek, hogy a megszelídített állatokért felelősséggel tartozunk - őket többet magukra nem hagyhatjuk...
Aztán úgy hozta az élet, hogy majd nem elveszítettem kis tanyámat a bankok miatt... azt hittem hogy a sok barát, ismerős majd segít nekem... de kiderült hogy a bajban kevés az az ember ki valóban komolyan gondolja a barátságot - TE... sok-sok száz kilométerről is az elsők között voltál, akik segítő kezet nyújtottak nekem... viszonzást nem várva...
ÉS AKKOR - újból előkerült Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyve - és én megkérdeztem tőled - ERRE IS IGAZ AKKOR MOST - ha segítünk valakinek akkor nem engedjük el váratlanul a kezét, nem hagyjuk magára többet??? - azt mondtad: IGEN...!!!
... és 16 hónap után, váratlanul, minden előjel nélkül küldtél egy kurta sort: ''szeretnék elköszöni tőled végleg'' - ennyi és nem több állt a levélben - ekkor már a hatalmas (több ezer kilométer) távolság miatt - megbeszéltük, hogy csak barátság...
... mi történt? kérdem magamtól - és nem találok magyarázatot...
Most már ebben a mesében sem hiszek - barátság??? na fene! - mi az? - létezik ilyen? - NEM!!! nem létezik - megmutatta az élet...

Puskin: mindennek vége...

Mindennek vége, köztünk nincs kapocs...
utoljára átölelem a térded,
a vád s panasz keserűsége éget.
Mindennek vége - hallom hangod.
Magam megcsalni többé nem fogom,
nem gyötör majd téged örök keservem,
elmúlt, meglehet, én is elfelejtem -
nem való nekem szerelem, tudom.
TE fiatal vagy: gazdag, szép a lelked,
téged szeretni fognak még sokan...

nem tudtam már elküldeni neked ezt a verset...
most már eltelt két hét... kezd a nyughatatlan fájó lelkem megbékélni... talán... hogy ki is írhattam magamból - ez is segítségemre lesz...
ez az írás, egy fiatal Kanadai lányról szól, kit itt ismertem meg ezen az oldalon - és 16 hónap örömet, boldogságot kaptam tőle - még ha virtuálisan is... talán ezt hívják úgy, hogy verbális simogatás a léleknek

... lesznek olyanok akik olvasás után csak legyintenek, lesznek olyanok akik kinevetnek, lesznek olyanok akik sajnálnak... esetleg megértenek, lesznek olyanok kik együtt sírnak velem - DE!!! senki nem lesz közömbös...
magamnak írom ezt a topikot - miért?... azért mert én az az ember vagyok aki nagyon érzékeny, de ha kiírom magamból amire éppen gondolok - megkönnyebbülök...

itt a netrandin ezelőtt 16 hónappal megismertem egy lányt... soha nem hittem, hogy szerelmes lehetek egy nálam fele idősbe...
BELESZERETTEM - hihetetlen, de hatalmas kisugárzása volt ennek a lánynak... még nem találkoztam olyan emberrel aki ekkora hatással lett volna rám - és most nem mint NŐ-re gondolok...
Hatalmas műveltség, lexikális tudás a fejében... az emberi vetületekre érzékenyen reagáló SZÍV... viszonzást nem váró hatalmas segítőkészség a másik ember problémája iránt... és hihetetlen lelki békével rendelkező emberről beszélek...
Az IQ mellett rendelkezett az EQ-val is... igen a beleérző képességgel amit sok embernél hiányolok - (bár itt ezen az oldalon újból találkoztam egy pár ilyen emberrel)
Ne ijedjetek meg!!! - nem a szerelmi életemmel akarlak traktálni benneteket... csak egy rövid történetet szeretnék megosztani veletek - amire nem találok magyarázatot, nem értem, hogy mi - miért következet be...

... Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvéről beszélgettünk...
... ''munkádból kifolyólag ismered ezt a könyvet - olvastam én is de nem értem - miről szól ez a mese??? - kérdeztem - nekem kusza-zavarosnak tűnnek azt ott megfogalmazott gondolatok ... azt mondtad: - ez a mese azért csodálatos mert minden embernek más-más üzenetet hordoz... mindenki azt olvashatja ki belőle, amit szeretne ... majd, egy felhozott példáról kezdtünk el beszélgetni... amikor is a kis róka azt mondja a hercegnek, hogy a megszelídített állatokért felelősséggel tartozunk - őket többet magukra nem hagyhatjuk...
Aztán úgy hozta az élet, hogy majd nem elveszítettem kis tanyámat a bankok miatt... azt hittem hogy a sok barát, ismerős majd segít nekem... de kiderült hogy a bajban kevés az az ember ki valóban komolyan gondolja a barátságot - TE... sok-sok száz kilométerről is az elsők között voltál, akik segítő kezet nyújtottak nekem... viszonzást nem várva...
ÉS AKKOR - újból előkerült Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyve - és én megkérdeztem tőled - ERRE IS IGAZ AKKOR MOST - ha segítünk valakinek akkor nem engedjük el váratlanul a kezét, nem hagyjuk magára többet??? - azt mondtad: IGEN...!!!
... és 16 hónap után, váratlanul, minden előjel nélkül küldtél egy kurta sort: ''szeretnék elköszöni tőled végleg'' - ennyi és nem több állt a levélben - ekkor már a hatalmas (több ezer kilométer) távolság miatt - megbeszéltük, hogy csak barátság...
... mi történt? kérdem magamtól - és nem találok magyarázatot...
Most már ebben a mesében sem hiszek - barátság??? na fene! - mi az? - létezik ilyen? - NEM!!! nem létezik - megmutatta az élet...

Puskin: mindennek vége...

Mindennek vége, köztünk nincs kapocs...
utoljára átölelem a térded,
a vád s panasz keserűsége éget.
Mindennek vége - hallom hangod.
Magam megcsalni többé nem fogom,
nem gyötör majd téged örök keservem,
elmúlt, meglehet, én is elfelejtem -
nem való nekem szerelem, tudom.
TE fiatal vagy: gazdag, szép a lelked,
téged szeretni fognak még sokan...

nem tudtam már elküldeni neked ezt a verset...
most már eltelt két hét... kezd a nyughatatlan fájó lelkem megbékélni... talán... hogy ki is írhattam magamból - ez is segítségemre lesz...
ez az írás, egy fiatal Kanadai lányról szól, kit itt ismertem meg ezen az oldalon - és 16 hónap örömet, boldogságot kaptam tőle - még ha virtuálisan is... talán ezt hívják úgy, hogy verbális simogatás a léleknek