Receptek sexhez, férfi szemmel
1/ Milyen a jó szex?

Valamikor a mi városunkban is volt mozi. Hazafelé a gímiből, böngésztük a plakátokat, válogattunk a filmek között.
Aztán egy idő után már tudtuk, melyiket válasszuk!
Azt, amelyik alá az volt írva, magyarul beszélő, színes, szélesvásznú…

De miről is jutott ez eszembe? Hát persze, hogy megint a szexről! Mikor egyik kezével a törölközőt szorította magához kedvesem, miközben a félig széthúzott sötétítőt igyekezett megigazítani.
Átfogtam derekát, a még középig érő függönyt is szélre húztam, nyakát dicsértem és csókoltam, s ártatlan mozdulattal emeltem fel a törölköző alsó szélét, látszólag észre sem véve, hogy arca már így is lángvörös.
Meleg hangon meséltem neki, tanítottam, milyen is a meghitt, önfeledt, örömteli szeretkezés?

Mint a mozifilm.

Magyarul beszélő:
Egymást becézgetjük közben, hallható, érthető, kettőnkről szóló szavakkal. Nevén nevezzük vágyainkat, érzéseinket, testünk minden porcikáját. De nem csak vágyainknak adunk hangot, hanem az épp akkor érzett gyönyörnek is. Tudod, mondtam neki, a finom ölelő érzésekre egy idő után már nem fogok emlékezni, de a dicsérő, őszinte szavaid tán még évek múlva is fülemben fognak csengeni. Ezért oly fontos, hogy beszélgessünk, hogy kimondjunk mindent, ott és akkor. A beszéd köt össze bennünket, az teszi teljessé és főleg közössé az élményeket.

Színes:
Bármily közel van is testünk egymáshoz, még ha ruha és levegő sincs már köztünk, bármennyire is érezzük egymás perzselő testét, a látvány teszi teljessé a szeretkezést. Igen!
A női test a legcsodálatosabb teremtés számomra. Látni, szememmel is szeretni, érezni akarom minden részét. Igen! Feléd fordulva, keresem kéjben úszó szemed, kitáguló, remegő orrcimpád. Vagy odanézve gyönyörködöm körém feszülő ívedben. Húzd hát oldalra a sötétítő függönyt, vagy kapcsolt fel a kislámpát, tedd az ártatlan lángú gyertyácskákat a küszöbre, mert látni, gyönyörködni akarok benned, testedben, szemedben, érezni akarom lelked rezdüléseit. Igen, ehhez fény, színek kellenek, hogy fokozzák az élvezetet.
Örömmel, tágra nyílt szemekkel akarom az élet csodáit megélni!

Szélesvásznú:
Igen, igen. Lehet gyorsan, kutyafuttában, az asztal mellett, akár állva is enni. Bekapni az ennivalót, nem adva időt és teret az élvezeteknek. Nem! Nem így kell.
Szemrebbenés nélkül mondom a szállodai portásnak, francia ágyas szobát kérek, miközben fiatal kedvesem lesütött szemmel várakozik. Aztán felérve látod meg, mekkora tere van az élvezeteknek, örömöknek, küzdelmeknek s boldog elpilledéseknek. Igen! Kell a tér, nem csak a testünknek, hanem a szemünknek, lelkünknek is, hogy végigjárjuk a másikat, netán körbe forgassuk. Hogy legyen hely csókolni, elöl és hátul, alul és felül, a lábujjadnál és a fejed búbján, hogy átölelve, összeszorítva vagy épp az egymástól elképzelhetetlenül messze kerülő két bokádnak helye, tere legyen a kéjes küzdelmek során. Kell a pillanatnyi szétválás, elterülés, majd a boldog újra egymásra találás. Igen, ehhez helyre van szükség. Testednek, lelkednek, szemednek, de legfőképp a szertelenül csapongó fantáziádnak.
Igaz, kell a nő egyénisége, aki ezt a teret természetes könnyedséggel betölti, teste látványa meleg színt varázsol az ágy köré, hol halkan, hol vad horkantással, éles sikollyal kiejtett szavaival rabul ejt. Vagy semmit nem tesz, mégis varázslatosan magába bolondít, újabb és újabb rohamra ösztönöz, miközben eszemet vesztve, elementáris erővel tör ki belőlem a felismerés, ő az igazi nő, a nagy Ő!
És a férfi? Csacsi vagy! Neki ennél is többet kell nyújtania, hisz ettől FÉRFI!


Ui. 1/:
Igen ám, de mi legyen a kifejezetten néma nőkkel?
Először is olyan nincs. Mindenki beszédes, legfeljebb összeszorított ajkakkal. De ha figyelsz, néha náluk is megtelik a pohár, nem bírják tovább, csak-csak valamit szólnak, netán elejtenek egy-egy mondatot. Ha nem vagyok túl Intim Pista, magam is emlékszem ilyen esetekre.

1/ Fiatal éveimben nagy szerelmem volt, de az élet elsodorta mellőlem. Sokat tanítgattuk egymást, de akkoriban magam sem igazán tudtam volna, mit beszélni közben. Csináltam, próbáltam élvezni. Aztán sok-sok év múlva újra találkoztunk. Neki nem eshetek szó nélkül, az mégis fura lenne, de beszélgetni róla is nehéz lenne. Ő ugyanis soha nem beszélt erről. Állítom, a nemi szerveinknek még neve sem létezett az ő gondolkodásában. Ilyen volt és kész.

De okos ember vagyok én, tudom, ha lefektetek egy kislányt, mesélni kell neki. Aztán egy idő után persze már mese nincs, de mint mondtam, még a második felvonás elején, vagy inkább kezdetén voltunk, hát a bevezető nem maradhatott el. Hogy zavaromat leplezzem, fejem mintha a párnába fúrnám, hajoltam füle mellé. Majd egyre bátrabban és vadabbul kezdtem el sorolni, hogy mit szeretnék vele csinálni, átélni. Mit mondjak? Sikerült keresetlen szavakkal megfogalmaznom vágyaim tárgyát. Megnyugtatlak, volt neve minden testrészünknek. Némelyiknek nem is egy.
Mozdulatlanul, némán hallgatott.
Aztán egy mély sóhaj és nyelés után csak ennyit mondott:

- Tiszta nedves lettem!
Megértettem, vége a mesedélutánnak, a tettek mezejére kell lépnem.

2/ A sors nem kímélt, újabb néma nőt hozott életembe. Mondtam is neki, hogy egy-egy hallgatása közben szerintem több oldalt is elmond magában az élet regényéből.
- Néha egész fejezetet, - mondta ő nevető szemekkel.
Mit tegyek? Ilyen nőt fogtam ki, pontosabban ilyenbe lettem szerelmes. Pedig oly türelmesen, szépen beszéltem vele, róla.
Dicsértem, becéztem, cirógattam, de csak a teste beszélt, az válaszolt.
Aztán egy év után véletlenül elszólta magát:
- A melleim imádnak téged!
Ennyi és kész. Igaz, rám nagyobb hatással volt, mint két fejezet az előbbi könyvből.
Nagyon elmélyedtünk az örömök keresésében, átélésében, néha megismerésében. Be nem állt a szám sokszor, annyi élmény, gyönyör tornyosult bennem, hát csoda, ha nem fért meg?
De ő tartotta a száját, pontosabban kapkodta rajt a levegőt, és néha mély barázdákat harapdált karjába vele, nehogy elkiáltsa magát. Vagy a kéjes sikolyoknak állta útját? Ki tudja már ilyen messzeségekből. De újabb két év múlva, elfeledkezett a külvilágról, elszólta magát:
- A párom nagyon értett a testemhez…………&# 8230; n a g y o n ………… ……………&#82 30;……………&# 8230;…………… ……………&#823 0;…….. de TE jobban!!!
Igaz, ekkor meg én némultam el, mert ekkora dicséretet nem minden nap kap az ember.
Sőt! Tőle háromévi szeretkezés után sikerült kiérdemelnem.
Feszített a büszkeség, mégiscsak érdemes volt küzdenem.
Ezek, ezek a mondatok, a frászt, a kéjes élvezetek és szívem vad dobogása adott erőt a további küzdelmekhez. Csodálkozol, ha ezek után még fokozni is próbáltam az adok-kapok játékot?
De az elismerés újabb két évet váratott magára.
Fáradtan, vagy inkább elpilledve nyújtózott egy álomszép szoba baldachinos ágyában egy délelőttön. A Nap és a szemem együtt cirógatta testét a sokadik szeretkezés után. Teljesen váratlanul szólalt meg:
- Ennél nagyobb kényeztetést nő nem kaphat ágyban, mint amit te adsz!
Kész, végem van, szíven talált! Igaz, egy pillanatra megmerevedtem, jól hallok, tényleg megszólalt, de ártatlan szemekkel nézett rám, valóban ő mondta. Az esetre visszagondolva, még ma is megborzongok. De a hogyan továbbra sem ott, sem azóta, nem tudtam válaszolni. Pedig szeretek többet és még többet adni… Igaz, ekkora dicséret után hátra is dőlhetnék képzeletbeli fotelemben, de nem teszem. Először is nem bízom el magam. Ez csak az ő véleménye, érzése. Oppá! Itt álljunk meg!
Ezek szerint minden nő így érezne, ha velem lenne? Ezt magam sem gondolom komolyan. De hisz’ nem az a legfontosabb, hogy akivel vagyunk, szerelmeskedünk, élünk, az érezze ezt? De igen, csak és kimondottan, annak a véleménye számít, akivel vagyok. A többieket később hallgatom meg!!
Ui. 2/:
Azért a fent leírtak fontosságát a tudomány is elismeri.
Ennek bizonyítására álljon itt egy közismert, tengerentúli példa.

- Doktor Úr! Gond van a házas életemmel, - mondja a negyvenes, jól szituált, kényesen dekoratív hölgy.
- Mi a probléma? – kérdezi tettetett érdeklődéssel Dr. Agyturkász.
- Mostanában már nem nyújt akkora élvezetet, mint korábban. Segítsen, mit tegyek?
- Ez komoly probléma, de végére járunk, legyen nyugodt és türelmes.

Az ügy érdekében természetesen időt és pénzt nem sajnál egy ilyen igényes és társadalmilag elismert pozícióban lévő nő. Sokadik szeánsz után végigvették nem csak a lelkek bugyraiban megbúvó lehetséges okokat, hanem a test nem létező elváltozásait is aprólékosan megvizsgálták.
Hát mi mindenre jó az a bizonyos kanapé.
Azonban a sok áldozat, értsd, feleslegesen kidobott pénz ellenére is, tanácstalan maradt híres kutakodónk.
Már ő volt jobban kétségbeesve, mint a páciense.
Teljesen véletlenül, mint mentő kérdést tette fel, nagy komolysággal agyturkászunk.

- És szokott ön beszélgetni, szeretkezés közben a férjével?
- Nem! - jött a gyors és határozott válasz, illatfelhőbe burkolva a kanapé felöl.
- Látja, hát ez itt a probléma! – volt a szintén gyors válasz, a felélénkült doktortól.
- Hát tudtam, tudtam én, hogy itt a probléma, - emelte ki a kezelés fontosságát és indokolta meg a sok kidobott pénz értelmét Dr. Agyturkász.
- Doktor Úr! Gondolja, hogy ez tényleg segítene?
- A legteljesebb mértékben biztos vagyok benne, - volt a válasz.
- Akkor ezután szeretkezés közben beszélgetni fogok a férjemmel telefonon!

Látjátok, mi minden múlik a szeretkezés közbeni beszélgetésen?!





Hozzászólások:

1/ Na álljunk meg egy pillanatra! Amióta veled voltam, állandó feszültség van bennem, amiatt, hogy én nem beszélek, csak némán hallgatok közben. Nincs tapasztalatom, két férfi még nem tapasztalat. Mindkettő más, nem lehet ebből általánosítani. Most olvaslak és kiderül, hogy más is hallgat... Szóval, hogy is van ez??? Az biztos, hogy ha többet lettem volna veled azóta, akkor már nem hallgatnék. Most hallgatok újra, mert kudarc ért ezzel kapcsolatban, mert próbáltam beszélni az urammal közben és hülyének nézett, mert szerinte csúnyán beszélek... mi van Férfiak, mit akartok ti tulajdonképpen? Mit csináljak, mit ne csináljak??
Lassan elmegy a kedvem az egésztől, játszatok csak magatokkal!


2/ Felkavarnak ezek az írásaid, mert szembesítenek azzal, hogy az utóbbi 10 évben csak maszatolás folyt a házastársi ágyban otthon. Nem tudom, mintha az uram elfelejtette volna mindazt, amit eddig tudott, és még csak beszélgetni sem hajlandó az okról. a problémáról, a megoldásról..
Én meg sorvadok a legszebb koromban... Tragédia.

További hozzászólásokat kérlek küldjétek ide:
tapasztalt@citromail. hu

na irjam én